E-book vagy nem e-book
Nem is olvasok már annyit, mint amennyit szeretnék. De számításaim szerint évente elköltök kb. 50.000 forintot könyvekre. Ööö ... elnézést, akinek ez kevés attól már most búcsút veszünk. Tessék, el lehet menni. Ráadásul ezt tudom ám fokozni, mert szinte teljes egészében puhafedeles ponyvára fordítom ezt az összeget. Ilyen Ulpius-os szarra, szépen megmondva.
És akkor adódik a kérdés. Nem érné meg jobban egy e-könyv olvasó? Most már lassan negyed éve pörgök ezen, az már biztos, hogy holmi olcsó szarok nem érik meg, ami megéri az vagy rohadás drága, vagy Kindle. Ami viszont szereti a saját formátumát, de más formátumokat is megeszik, legfeljebb kevésbé lelkesen. Pedig nekem olyan program és eszköz kell, amire egyszerűen fel tudok tenni egy PDF-et és olvasni. Ezt tudja az Ipad 2 és még ezer más dolgot is. Most ki fogom próbálni, mennyire kell kompromisszumot kötni egy LCD kijelzőn történő olvasással. Aztán kiderül.
Anyagi oldalról könnyű a döntés, mert a Kindle kb. 8-10 könyv árából kijön, ellenben alig-alig képes másra. Igazi céleszköz, de valahogy a külsejével nem vagyok kibékülve. Még egyszerűbb eszközt akarok. Nem kell billentyűzet, csak egy kijelző és kész.
Ez az Ipad. De annak a kijelzője nem erre van kitalálva. Viszont azon olvashatok HVG-t is. Az ára viszont nem 8-10 könyvnyi, hanem olyan 30 könyvnyi. Hajjaj. Nem könnyítik meg a dolgomat.
Hogy akkor Ipad 2 vagy Kindle? Ez még egyelőre kérdés, de valójában mindkettő kellene, az az igazi probléma.
Két hét a szifon körül
Te, figyelj haver! Ne tudd meg bzmg, milyen volt úgy végignyaralni egy hetet, hogy a telefon nem lassult be, aztán ennek egyenes folyományaként nem fagyott ki, nem akartam a földhöz b*szni, nem kellett akku ki-be és heves káromkodások közepette újraindítani ... csak egyszerűen tette a dolgát. Hiszen ez egy Iphone :)
Persze, vannak hibái ... na jó, inkább hiányosságai, meg persze rengeteg mindent megszoktam azért az Androidon, mert tényleg a világ leginkább testre szabható rendszere. De ennyire szarul megírt rendszert, mint amit a Samsung csinált belőle, na senkinek nem kívánom, még az ellenségeimnek sem. Épp ezért nem is egy ellenségemnek adtam el a telefont, persze majd akkor iszok a medve bőrére, ha meg is érkezik az ellenérték.
És nyaraltam is. Az volt benne a legjobb, hogy a Nagylánnyal. Nem is szívesen gondolok bele, hogy gyakorlatilag egy évben egyszer tudok vele egy teljes hetet eltölteni. Nem azért mert nem lehetne, hanem főleg a szervezés miatt. Aztán most jön az iskola, az is egy nagyobb lélegzetvétel lesz az életében és az enyémben is, meglátjuk mi sül ki belőle, hogy ezzel a teljesen elcseszett képzavarral éljek. És zárjak.
Kényelem, luxus
Meglehet, hogy túlzás hat nap után kijelenteni, miszerint az Iphone 4 kétségkívül a világ legeslegjobb telefonja, főleg azután, amennyit egy Androiddal töltöttem el (fontos lehet, hogy még mindig képes vagyok belátni és elismerni, miszerint nem az Android a szar, hanem a Galaxy S-re nem-optimalizált verzió, vinné el a cica a Samsungot), de most mégis ezt mondom. Például már effélékre ragadtatom magam más helyeken kommentben:
Nyilvánvalóan nem normális és máris függőség alakult ki, jöhetnek az "iShit" kommentek kérem, köszönöm.
Telefonos szekció
Ha már az elmúlt napok úgyis a telefonokról (vagyis inkább csak egyről, sőt még inkább A TELEFON-ról szólnak), gondoltam sorra veszem eddig milyen mobiljaim voltak. 2004-ig nagyjából meg is volt a lista, de meggyőződéssel állítom, hogy az alábbi tizenkilences lista nem a teljes, nem lehet az. Túl kevés 13 évre. De aztán persze lehet, hogy tévedek és mégis ez minden. Kollázs. Nyájas Olvasóm, Te felismered-e köztük valamelyik korábbi telefonod? Nem érdekel, csak udvariasságból írtam kérdést a végére. Őszintén érdekel.
Na, ennyit az aktív blogolásról, irány a mocskos passzivitás.
Hűség
Semmi komoly, nyugalom. Illetve de. Mert már hosszú évek óta, egész pontosan 2007 óta nem írtam alá hűségszerződést egyetlen szolgáltatóval sem. Bezzeg most. Két év, szerződésre és tarifacsomagra is. Kicsit aggasztó lehet, de inkább a 13 év utáni Telenor búcsú lesz furcsa. De nem fáj, mert nem szerettem őket már a végén. Az utolsó egy évben meg már egyenesen rühelltem, de az áraik meggyőztek (céges flotta). Most viszont már ezzel sem tudtak megtartani. Annyira nagyon nem is akartak, mert nem vagyunk napi kapcsolatban. Annak meg még jó előre utánaszámoltam, hogy a díjcsomagot is ki fogom használni, mert igen sokat tudok pofázni. Na meg egyre gyakrabban mesélek is esténként, szmájli.
Szóval Iphone 4. Eddig nem fagyott le. Nem lassult be. Az akku is feltűnően jól bírja. Ja, és nem Android, még szokni kell, de könnyen fog menni. Sokkal könnyebben, mint hinnétek, szmájli.
Szmájli.
Viszlát Android
Nem szoktam ilyen biztonsággal kihirdetni dolgokat, főleg nem ezen a blogon,amit alig frissítek és alig olvasnak, de nem baj. Majd biztos megírom azt a rengeteg hosszú írást is aminek itt lenne a helye, de egyelőre csak kérődzök rajtuk.
Most viszont azt mondom, hogy ha még egyszer Androidos telefont veszek, száradjon le a kezem tőből. Se a HTC Desire nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de ezt betudtam a -viszonylag- gyenge hardvernek és az első találkozás gyengeségeinek. De legalább rohadt drága volt. Egy. Számolod?
Aztán beleugrottam a Samsung Galaxy S-be, ami megint Android, de már tud magyarul, erős, okos, gyors. Nnnnna meg persze. A Samsung Magyarország terméktámogatásáról jobb ha nem esik szó, többször csináltak a szájukból segget a frissítések kapcsán, mint én mondjuk tejeskávét (az pedig nem kevés), folyamatosan hülyeségeket beszélnek és nagyjából-egészében pokróc modorú szervizeseik vannak. De ez a készülék is mocskos sokba került. Kettő. Nem számolnám már tovább.
Nem mondom én, hogy az Apple jobb lenne (pedig hát de), de holnap délelőtt kinyomozom, hogyan jutok a leggyorsabban Iphone 4-hez. Mert kerül amibe kerül és az nem kevés, de nekem felhasználói élmény kell, nem naponta lefagyó telefon. Egyszerű ez. Viszont kurva sokba kerül. Három. Nem hiszem el, nem hiszem el. Csak sajnos inkább fizetek és elviselem az ismert korlátozásokat is, mintsem, hogy még egyszer átéljem a mai délutánt. Mert bár erőltetettnek hat, de mi van ha ugyanezt vészhelyzetben csinálja? Ja, hogy mit. Látszólag fent van a hálózaton, de semmi kapcsolat, hívni nem tudok, elérni nem tudtak ... amellett, hogy az induláskor is megette a SIM kártyámat. Bár akkor az még vicces volt, de összekapcsolva a Telenor istenverte faszkodásával már lassan mindegy, 13 év után simán odahagyom érte őket is.
Tehát holnap. És bár ennyire gyakran nem frissül ez a blog, de az eredményről úgyis beszámolok majd. Ugyanitt.
Egy kis modorosság
A múltkor megpróbáltam a Modorosblog stílusában alkotni. Azt csiripelték a verebek sikerült, amitől persze máris hevesebben dobogott a szívem.
Tiszteletem Laci bácsi, hogy ityeg a fityeg?
Már ez a világ sem olyan, mint a bezzegazénidőmben. Azt képzelje el, bankkártya nélkül már mozdulni sem lehet manapság.
Mindentudó plasztik, hát a faszom! Ha nincs, én már nem is vagyok ember? Bezzeg Kádár alatt ez nem így volt, pedig már akkor is voltak bankkártyák, a Heidinger Frici az a Bitumexnél dolgozott a nyolcvanas években, hát az úgy járt ki-be a határon a diplomataútlevelével, mint szlovák fasz a segglyukon, ha érted hogy mondom Laci bácsi, jáááj, nem kell kacsintanom sem, ugye?
Elég az hozzá,hogy a Frici mesélte, hogy az NSZK-ban már nyolcvanötben nem ám ropogós konvertábilis német márkával fizettek a fritzek, hanem így vitték ezt az űrbrifkót oszt' azzal vették literszám a Löwenbraut meg a wurstot méterre az Oktoberfesten, nü já azok már akkor is tudták, mitől döglik a légy.
Gondolod, hogy Aczél elvtárs meg az MSZMP KB nem tudott erről? Aranyapám, hát a CIA meg a MOSZAD a kiskutya fasza a komenyistákhoz képest, azt is tudták, hogy Reagan mikor milyet szarik, hát pont ezt ne tudták volna? Tudták, csak nekünk nem kellett a flanc, érted? Jó volt nekünk az üzemben hó végén a Marikához meg a Csillához bejárni, oszt' azon a semmi kis slejfnin aláírni meg átvenni a ropogós Kossuthokat. Nem volt az sok, de abból még meg lehetett élni, minden nap meló után a Négycsöcsűben futotta egy barackra. Abból is mi lett már, Halász, vagy várjál már nem is az bazmeg, hanem hogy Sellő vagy a faszom tudja, ilyen rongyrázós pub vagy mi.
Mert olyan a magyar Laci bácsi, ha nincs fasz a szájában vagy segg a nyelve végén már nem is érzi jól magát.
Na de elkanyarodtam a témától, mint a Duna Bős-Nagymarostól, ha érted hogy mondom.
Mert azt akartam mondani, hogy mennyire mozdulni se tudunk már bankkártya nélkül.
Egy jóbarátom épp a minap csörgetett meg a bunkofonomon (na hallod, az is megérne egy misét, Samsung meg Android, hát a faszom az) hogy segítsem fel a mátkáját Budapestre, mert kártyával kellene vonatjegyet fizetni, neki meg csak készpénze van. Másképp mentek ezek a régi öregeknél, volt nekem egy ismerősöm, az Isten nyugosztalja, annak nemhogy bankkártyája nem volt, de hiába volt bekötve az öregnek a drótos telefon, az felült a biciklire és kipedálozott az állomásra, mert mindig azt mondta, ráérek édes fiam, nehogy fizessek amiért nem muszáj. Na mondjuk az egész falu azt hitte mikor meghalt, hogy most micsoda Dárius kincse kerül elő a házból, de nem volt ott csak egy rozsdás szög. Hogy hova lett a rengeteg pénz, rejtély. Bár mindig megitta a magáét, talán nem is akkor rejtély az. De hát Laci bácsi, halottról jót vagy semmit, nem igaz?
Bankkártya, okostelefon, Facebook, email, oszt lassan a saját gyerekeddel nem beszélsz, mert amikor hazaér a különmatek-szolfézs-karate-lovaspóló után valamikor éjfélkor, megy a szobájába és lóg hajnalig a világhálón. Globális barátok, mi a fasz? Hogy valami rohadt kis vietkong verje a töppedt faszát a Mekong partján az én lányom fotójára? Na hát egy szart! Ki is köttettem otthon a netet, nem fogja a gyereket behálózni valami szervkereskedő drogcsempész hálózat! Kádár alatt hol voltak ezek? Panamában aranyapám, Panamában. Nem az interneten mosták a pénzt, hanem nyugdotan hajózták az USA-ba a kokaint. Mondom én, hogy régen minden jobb volt. Na meg eleve ha legalább veled lakik a gyerek, mert a legtöb család rá is megy erre a fene modernségre. Holtomiglan-holtodiglan, nnnna persze. Az apák meg isznak, játékgépeznek mi? Perszehogy! Én mondom aranyapám, neked mindig készen kell állnod arra, hogy a gyerek beköltözhessen hozzád ha kell. Bármikor. Kell, hogy legyen egy berendezett szobája nálad. Na, ezért ne baszakodj bankkártyákkal, mert nem viszed a végén semmire., csak ülsz a kocsmában és szenvedsz mint egy kutya.
Amúgy meg boldog László napot Laci bácsi, erre a viceházmesterre az én vendégem vagy. Készpénzzel! Egészségedre!
Közérdek
Na most egészen komolyan. Van itt olyan aki még olvassa ezt a blogot? Úgy értem akár rendszeresen (az évente egyszer is az!) visszanéz, vagy RSS-en is fent van neki (ebben magam sem hiszek komolyan), vagy ilyenek? Könyörögve kérlek, lépj ki a passzivitás rádöntött ketrecéből egy percre és kommentelj ide egyet. A legkevésbé sem kell eredeti névvel, tehát az anonimitás édes varázsát nem kell megtörjük. Csak érdekel. Nem is tudom, egy darabig várok, aztán egy darabig megint és végül még tovább. Aztán rájövök, hogy ezt tényleg csak magamnak írom már.
Múzeumok éjszakája 2011
Van az úgy, hogy nincs sehogy. Mert idén a múzeumok hosszú esti nyitvatartását azzal ünnepeltem, hogy orbitális faszparasztok teljesen érdektelen és jelentéktelen ügyeit próbáltam a lehető leginkább érdeklődést színlelve megoldani avagy még inkább elmismásolni, hogy a problémáról számára is kiderüljön, nem probléma az.
Viszont miután 2007-ben jó volt (Palya Bea a Népművészeti Múzeumban), 2008-ban életem második -de lehet hogy első- legmocskosabb berúgását hajtottam végre Keszthelyen, 2009-ben pedig pánikban rohantam a fény felé a Budavári Labirintusból, nos ezek után 2010-ben élénken gyűlölve az elmúlt év emlékeit, otthon maradtam, idén pedig már kicsit sem érdekelt ez az egész, illetve annyiban mégis, hogy a Facebook profilomon sütöttem el mérhetetlenül eredeti tréfákat az eseményhez nem is túl szorosan kapcsolódva.
Jövőre sem. Nagy durranás kell ahhoz, hogy mégis. Bezzeg az én időmben!
Kamingaut
Namármost ha lett volna eddig aki úgy olvasott, hogy nem ismert a való életben is, már minden külön munka nélkül is össze tudja rakni a képet, mert már jó ideje keresztnévvel(a valódival, naná) blogolok itt és most kitettem az újrakeresztelt fotósblogot is, ami meg a vezetéknevemen megy.
Mekkora lebukás,te jó ég. Főleg, hogy én terveztem el. Na de nem is baj, mert a névtelenkedés nem menő már. Tessék bejelölni iwiwen Facebookon. Bár gyakoribb a nevem mint hittem vagy mint szeretném. Mégis inkább Schneiderkreutz-nak kellett volna születni. Több okból is :)
Dorka avagy Wendy
Fent említett hölgy alapvetően fekete és rendkívül ügyes. Ettől még akár lehetne egy gyapotföldről ideszakadt prosti is, de nem az. Fent említett hölgy egy fényképezőgép. Ha normálisan vezetném a saját naplómat, akkor már április elsején megemlékeztem volna róla. De ez a napló itt minden, csak nem normális.
Szerencsére azért a való életben még jobban részt veszek, így például a fotózást sem hagytam abba, sőt fejlesztésre szántam el magam.
Az előzmény ugye az volt, hogy 2007 nyarán megvettem a Lumix FZ50-es gépet, ami akkor nekem az elérhető csúcsot jelentette árban és teljesítményben egyaránt. Egy percig sem gondoltam, hogy nekem DSLR géppel kellene kezdenem fotózni, ráadásul korábban (abban az életemben amit rengeteg munkával szétbasztam és máig nyögöm ezt) dolgozhattam az FZ50-es egyik elődjével is. Tudtam, hogy ez a gép ez nagyon jó.
És így is volt, eredetileg nagyjából egy-másfél évre terveztem a kamerát, hogy aztán majd továbblépjek a DSLR szintre, ehhez képest 4 évig használtam és egészen jól összebarátkoztunk. Olyannyira, hogy még most sem fogom eladni, mert bár kaphatnék érte talán pár tízezret, aminek még helye is volna, de az érzelmi oldal erősebb ennél.
Viszont idén áprilisban a munkahelyem két év után először fizetett egy kis bónuszt. Éppen annyit, hogy futotta belőle egy DSLR gépre (és a maradékból egy rövid lengyelországi útra).
Így érkezett meg hozzám Wendy (mert hogy ötövendi) vagy Dorka (merthogy 550d). Teljes törzskönyvezett nevén egy Canon 550d. Két objektívvel, mert a Lumix impozáns (12x) zoomátfogását nem akartam mellőzni. Azóta meg folyamatosan érkeznek hozzá a kiegészítők, van már napellenző, szűrő meg ... ennyi.
Lesz(nek) még új objeltív(ek), de mivel egy kisebb afrikai ország többéves GDP-jét is rá lehetne erre a gépre költeni, ezek majd csak később és okosan adagolva. Okosan, értem ezalatt azt amikor pénzem is lesz rá. Ami most a soha felé mutat de hátha.
Amelyik a fenti képen van objektív az nekem pont nincs, van egy 18-55-ös és egy 55-250-es. Kicsit még szokni kell az állandó csereberét, ennyivel kényelmesebb volt azért a Lumix, de a képminőség és a felhasználói élmény kárpótol.
Most tehát ismerkedünk, több-kevesebb sikerrel. A következő lépés egy saját fotókiállítás lesz egyértelműen. Év végén talán, de még inkább jövőre.
#1553
Már megint találtam valamit ami már megint nagyon jó.
Ez már csak így marad, úgy látszik. Köszönöm, hogy ellophatom. Megint.
"Nem tudom, miért olyan nehéz újra nyitni az emberek felé. Hiszen teljesen normális, hogy sérülünk, hogy szeretünk és csalódunk. Nem is lehet ez másként. Minden párkapcsolatba, még ha igazi, még ha jó is, bejátszik a megalkuvás és az ember egy idő után azt mondja, akkor inkább vagyok egyedül, minthogy hazugságban éljek.
Hazudni másoknak, hazudni magunknak, ez vele jár, nem hibáztatható senki. Aztán, amikor eljön a pillanat, hogy tényleg érzed a magányt, megpróbálod újra, hátha most összejön. Hátha egyszercsak, úgy hirtelen, váratlanul, pont összetalálkozol azzal, akit neked rendelt az ég.
Nem tudom, később milyen nehéz. A harmadik X és néhány csalódás után, az ember bezár. Azt hiszi, hogy nyit, hogy most tényleg őszintén megpróbálja, de csak ugyanazokat a jól átgondolt sémákat mondja el, ugyanazt, amit egyedül már bőven volt ideje átgondolni, amin ő már bizony nem akar változtatni.Ha olyan nagyon megéri egyedül élni, akkor miért nem jó így?
Ha viszont nem az, akkor miért félünk annyira kockáztatni, megpróbálni és nem a bevett sémák szerint csinálni?Nem tudom. Meglep, milyen sokan vannak az ismeretségi körömből egyedül, milyen nehezen alakulunk már, milyen nehezen vesszük észre, hogy valaki a rengeteg bántásunk ellenére is kitart mellettünk és szeret. Persze, sohasem mondaná, nem arról szól a kapcsolat, ezt még idejében tisztáztuk.
De mire fel ez a rengeteg félelem, ez a bátortalanság? Mire fel a "meg sem próbálom", ha így sem, úgy sem veszíthetek semmit? Maximum egy újabb sérülés, egy újabb pici halál a csalódás után, amikor megpróbálod összekaparni magad és eldöntöd, van tovább. De nincs, később rájössz, hogy nem ugyanaz, hogy a csalódást, a tapasztalatot nem törölheted ki, meghatároz, akár tetszik, akár nem.Az érzések meg olyan nagyon bonyolultak, hogy nem is érti őket igazán senki:)"
http://izacska.blogspot.com/2011/04/szingliseg.html
Ehelyett meg
Ahelyett persze, hogy ide írogatnék teljesen érdektelen dolgokról, a Pixelhibát neveztem át, gondoltam itt az ideje egy kis konfrontációnak! De egyelőre csak egy közepesen ismeretlen fotóscégnek mentem neki, legyen ez a Pálvölgyi Foto. De én hosszú ó-val. Aki jár a Westendben, ismeri őket, ott vannak a földszinten. Vagy alagsorban, fene se érti azt a helyet, évek alatt se szoktam meg.
Na és mivel a nevünk pont megegyezik, hadd legyen úgy, hogy aki rákeres Facebookon az -egyelőre- engem találjon, meg előbb-utób a Google is átveszi. Lássuk, lesz-e belőle valami. Eleve remélem, hogy nem ez a rossz út a sikerhez :)
Újratöltve
Március ... április ... május ... június.
Ja nem. Csak május. Júniusra ugyanis rendbe szedem ezt a blogot, mert túl sokat tettem ebbe ahhoz, hogy csak úgy hagyjam meghalni. Voltak gyenge periódusaim az elmúlt hónapokban és biztos lesznek a következőkben is, de az elkövetkező pár hét nap (határidő: a szülinapomig) alatt kikerülnek ide az elmúlt hónapok eseményei, legalább kiadom magamból, nem árt az. Lesz miről írni. Lesz három keresztneves poszt, lesz két városos poszt ... na jó, nem ringatok senkit reményteljes álmokba. Majd még jövök.
Más tollával
Ékeskedem, csak mert annyira passzivitásba menekültem (ez a szó nem véletlenül van itt), hogy újabban kifogásokat se posztolok, sőt már a régi blogokat is csak alkalomszerűen nézegetem (kivéve Sparrow, őt érdekes mód egyre gyakrabban), és most találtam csak meg ezt Izácska (egyik) blogján. Tökéletes hangulatfestő elem ide hozzám.
Kedves Olvasók!
Valamit adni kell itt is, mert ez a napló már kötelesség, kötezettség, név. Nem szünhet meg, mert csak ide nem merem leírni, mi is az, ami tényleg kapcsolatos velem. Nyugtasson meg, máshova se'. Soha sehova nem írok le semmit. Őszintén magamhoz. A teljes igazságot. Egész egyszerűen senki sem bírná el. Én sem. Leginkább én nem.
Én sem. És ez kurva nagy baj. Nem lesz már könnyebb, mert egyre halmozódik idebent, és most minek írjam meg ezt, ha azt sem írtam meg? Most mondjam ki, hogy nagyjából ennyi volt? Az ötödik évfordulót is szó nélkül ejtettük meg. Mekkora szar.
17
Egyszer úgyis megírom/kiírom. Tizenhét iszonyú hosszú év, aztán csak ennyi? Nem a jelenlegi helyzet bosszant, mert benne volt ez a lehetőség már régebben is, hanem ahogy ide eljutottunk. Ezek szerint ... mondom MAJD megírom, ha összeállnak a gondolatok. De mindig van más, ami jobban foglalkoztat. Ez van. Megírom, mondom, meg én. Bennem van már hetek óta, egyszer kikerül ide. Mint minden, csak mostanában lassabban, mint régen.
Kéthetes luftballon, az vagyok
Ennél a klipnél (direkt nem is az eredeti került ide) jobban a ma este hangulatát semmi, mondom SEMMI. Annyira leeresztettem (elsősorban lélekben, ott hamarabb sikerül), de nyilván napokon belül követi ezt egy fáin kis testi levertség is. Most szar, majd lesz jobb, de az elmúlt hetek célja, küzdelme most messzebbre tűnt, mint eddig akármikor. Pedig még nincs is döntés. Egyszerűen nálam fogyott el a cérna. Van ez így.
Pedig lehet, hogy teljesen felesleges amiért küzdök itt egyáltalán.
Egyszer egy évben
Minden évben jókat szoktam morogni az ÁNYK-n, úgy is mint adóbevalló programon. Én legalábbis csak arra használom, lehet az felőlem a kifejező AbevJava név után akármi is, nekem az "általános" része is csak évente egy alkalom. Általában pár órányi az persze. Idén viszont ...
Vagy megedződtem, vagy fene se tudja, ma megcsináltam jó előre az adóbevallásom, nekem minél hamarabb utaljanak vissza mindent ami jár, s idén bizony jár, de morgásra ok nem volt.
Na jó. Egyszer. Pár percig is eltartott, mire az értelmetlen hibaüzenetükkel megbirkóztam, de büszke is voltam magamra, amikor az ellenőrzésre kattintva csak a 1053-as szám ugrott fel, más nem. Amúgy tényleg, miért fontos nekik a település, ahol kitöltöm, ha egyszer az interneten (Bayer Zsolt : világháló) küldöm be úgyis.
És ha már pici morgás, akkor annyit igazán fejlődhetne a dolog, hogy a nyomtatványokat az alkalmazáson belülről lehetne letölteni, de legalábbis a gyakran használtakat mindenképpen. Szerintem.
1% is letudva, tavaly azt elfelejtettem, egyszerűen ez most könnyű volt. Talán kicsit túlságosan is könnyű.
Éljen és virágozzék az APEH a NAV és az állampolgárok megbonthatatlan, örök barátsága.
Idézőjelek között
"Szóval mi folyik ma ezen a világhálón, ahol mondjuk a leggyávább, névtelenségbe burkolózó rohadékok blogolás címén azt írnak amit akarnak és te állsz tehetetlenül? És bármivel lezsidóznak, lebuziznak, lealkoholistáznak valami álnév mögött. És ezt százezrek olvassák naponta."
"Felborult a normál világ eddig megszokott rendje. Miért tulajdonítunk ekkora jelentőséget a blognak? Miért tulajdonítunk ekkora jelentőséget az álnevek mögött bujkáló különböző interneten gyalázkodó embereknek? Hogy juthattunk el egy olyan pontra amikor egy névtelen blogolónak a véleményére akár tehát egy percet is vesztegetünk? Beteg a világ."
Bayer Zsolt először. Boros Bánk Levente másodszor. Amúgy valaki tudja, hogy Bánkból, a Fradi vezérszurkolóból mikor lett elismert (?) jobboldali politológus és publicista? Nem fáj, csak nem értem.
Hátnane
Van nekem ugye ez a Galaxy S, amit eddig nem engedett itthon, saját kezűleg frissíteni a hozzá adott szoftver. Aztán már van új szoftver, ez már engedi.
Egész idáig el is lehet vele jutni.
Hogy is mondjam, nem éppen bizalomerősítő üzenet. Várok még, azt hiszem.
.
Nézd mit árulok
Többi blogom
- Hello Budapest!- Pálvölgyi Fotó
- Álomország tengerpartján
Keresés
Régebbről
Friss kommentek
- Telefonos szekció, Gábor: Meg kell kövesselek Lacibácsi, főleg mert kikövetelted. A képről valóban... »
- Telefonos szekció, Gábor: Kisüti a szemedet a legalsó sorban,. Elhiszem, hogy mivel neked... »
- Telefonos szekció, L: szerintem a legutolsó samsungod hiányzik róla:) »
Legtöbb komment
- Hejesírás (27)
- Amit mégis inkább utálnék (17)
- Este van, este van (11)
- #1148 (9)
- Nem esett messze a fájától (9)
- Ez mi lehet? (9)
- Továbbgondol (9)
- Viral (8)
- Egy igazán romantikus születésnap (8)
- Zámbó (8)
- Már csak rajtam múlik (8)
- Rück (7)
- Nő, így egyes számban, ez egy DARAB (7)
- Csak simán Kedd (7)
- Halj meg Freud! (7)
- Kipofoztam oldalt is (6)
- Na bumm (6)
- Majd én kimondom jól (6)
- Aki hazát cserél (6)
- Blogot írni sem egyszerű (6)
Kategóriák
- analog (1)
- Apple (2)
- barátság (1)
- Évképek 2009 (5)
- Facebook (3)
- foto (3)
- hobbi (0)
- konyv (19)
- London (2)
- mozi (2)
- munka (4)
- nők (5)
- politika (2)
- utazás (1)
- vatera (2)
- video (3)
Egy adag blog
-
- Izácska
- Mamzel
- Mókusmadzag
- Napirajz
- Room 101
- Text
Egy másik adag blog
-
- Apuska
- Cellanapló
- Fővárosi
- Idióta kacatok
- Konspircáiós teóriák
- Mage
- Reakció
- Történelem mindenkinek
- Webisztán
- Zsírember
Fotóblogok
Étel-ital
Aztán cigi,kávé
Előrejelzés
Statisztikák
Összes látogatás
Most pedig
Google PageRank
Creative Commons
.
Ki linkel rám?
Szmog? Riadó!
Itt lakom látod ...
